3. Fejezet

Sziasztok!

Meghoztuk a következő fejezetet is, reméljük elnyeri a tetszéseteket.

Kellemes olvasást!

Puszi

Fanni és Petra

Cornelia Horan

Az út nem volt hosszú szerencsére, addig én a telefonom zenelejátszási listájával voltam elfoglalva. Niall végig bent volt Emilyvel, amit nem is bánok hiszen addig sem hagyta magára. A légi utaskísérő szólt, hogy a gép lassan ereszkedni fog és kapcsoljam be az övet. Az ablakon kitekintve megpillantottam a felhők alól kibúvó Londont. Lassan megjelent Niall és Emily is és leültek majd ők is bekötötték az övet. Niall közben folyamatosan Emilyt fürkészte, amíg Emily az ablakon nézve szemlélte London látképét a magasból. Egy apró mosolyt visszafojtva felhúzott szemöldökkel néztem a bátyámra, aki kis idő elteltével észre is vette ezt a cselekedetemet, majd zavartan megvakarta a tarkóját. A gép közben minél közelebb ért a földhöz, majd végül megállt és a motorok is leálltak. A gépet egymás után hagytuk el, Niall pedig egy fekete kocsi felé terelt minket. Miután beszálltunk a járműbe csend telepedett és Emilyvel kifelé bámultuk a csodálatos napsütötte Londont. Niall elmesélése szerint ezek ritka napok egyike, amikor ilyen meleg van. Niall kitalálta, hogy amiért megszakította a mi délutáni medencés programunkat, ezért ezt nála bepótolhatjuk. Lassacskán odaértünk a villájukhoz és minél közelebb értünk annál izgatottabb lett attól, hogy bemutathat minket a srácoknak. Amikor a felhajtón megállt a kocsi, kiszálltunk és elindultunk befelé, amíg a csomagokat Niall hozta, a bejárati ajtó azonban zárva volt. Niall gyorsan kinyitotta és elkiabálta magát, azonban válasz nem érkezett. A konyhapulton egy cetlit talált, amire a fiúk üzentek, hogy előre mentek New Yorkba bulizni egyet. Értetlenül összenéztünk Emilyvel, nem tudtuk, hogy mégis mit jelent ez.

- Niall nem is említetted, hogy holnap New Yorkba kell utaznod. Elmagyaráznád, kérlek? – kérdeztem értetlenül. Nagyszerű, hogy idehív minket, de közbe máris itthagy minket magunkra egy számunkra vadidegen városban.

- Hát igazából arról volt szó, hogy a srácok is itt lettek volna. Meglepetésnek szántam volna nektek, mert ott forgatjuk az új számunkhoz a klipet. – mondta zavartan. – Gyertek, megmutatom nektek a szobátokat, hogy ki tudjatok csomagolni. – mondta és egy-egy bőrönddel a kezében megindult felfelé.

 Két egymással szomszédos szobába vezetett minket az emeleten. Közben, ahogy elhaladtunk a folyosón az ajtók előtt elmondta a fiúk szobáját. Miután magamra maradtam elkezdtem kicsomagolni a ruháimat és egy kisebb bőröndbe összepakoltam néhány holmimat, amit majd New Yorkba viszek. Már most érzem, hogy ez egy fantasztikus nyárnak ígérkezik. Hallottam, ahogy Niall felkiabál, hogy vegyük fel a bikininket és menjünk medencézni. Felvettem egyet, míg egy másikat betettem a New Yorki bőröndbe. Elindultam lefelé, ahonnan Emily visítása hallatszódott, majd egy nagy csobbanás a kert felől. Mire kiértem a kedves bátyám és a legjobb barátnőm már a vízben birkóztak egymással. Hangosan felnevettem, ahogy őket néztem, a fejüket pedig felém kapták. Niall ismét lesütötte a szemeit, ahogyan azt korábban a repülőgépen is tette.

- Ugye nem zavartam meg semmit? – kérdeztem kuncogva és leültem a medence szélére. Erre a szeretett testvérem elkapta a lábaimat és lehúzott a vízbe. Prüszkölve érkeztem a felszínre, amire Niall csak nagyokat kacarászott. 

Egy jó ideig még medencéztünk, amíg a Nap el nem tűnt az égről. Kiszálltunk és bementünk a konyába egy könnyű vacsorát összedobni. Miután megettük a vacsorát és rendbe tettük a konyhát elindultunk felfelé a lépcsőn átöltözni. Niall azt mondta kényelmes ruhát húzzunk, mert az utazás 7 órás lesz. Így hát a világos farmeromat húztam vissza és egy fekete felsőt. A derekamra pedig egy farmerkabátot kötöttem, ha a gépen esetleg fáznék, akkor fel tudjam venni. Miután elkészültem elindultam lefelé a csomagommal, ahol már Niall és Emily rám vártak. Beültünk az autóba és elindultunk a reptér felé. Niall elég sportosan vezetett és cikcakkban kikerülte a többi autót. Miután megérkeztünk a reptérre, felszálltunk a gépre és leültünk a kényelmes ülésekre. Az övet ismét bekötöttem és a gép lassan emelkedni kezdett. Izgatott vagyok már, hogy New Yorkba tartunk, hiszen eddig sosem hagytam még el a kontinenst és most pedig egy másik földrész felé tartunk. Hatalmas ostobaság lett volna a részemről, ha nemet mondok Niallnek. Emilynek is ez a város az álma, hogy eljuthasson ide, most pedig ez számára is valóra válik. Biztos vagyok benne, hogy fantasztikus nyarunk lesz, amiért nagyon hálás  vagyok a bátyámnak. Emily bedugta a fülét és zenét hallgatott. Körülbelül egy órája lehetünk úton, amikor Niall ismét a barátnőmet szemlélte, mellé ültem és úgy éreztem itt az ideje elkezdenem kifaggatni őt. Mikor mellé ültem a tekintetét rám emelte és egy hatalmas vigyort küldött felém.

- Tetszik neked igaz? – kérdeztem és egyből kimondtam azt, amire kíváncsi voltam. Niall arcáról a vigyor hirtelen lefagyott és meghökkent. A feje elvörösödött és a tarkóját kezdte ismét vakargatni.

- Micsoda? Mégis honnan tudod? – kérdezte dadogva. A vállaimat csak megvontam és egy elégedett vigyor jelent meg az arcomon.

- Nyilvánvaló, ne akarj bolondnak nézni én is ismerlek téged. Látszik rajtad, hogy szerelmes vagy mivel folyamatosan őt nézed és körülötte sertepertélsz. Szóval fogadni mernék, hogy tetszik neked.  – mondtam és a válaszára vártam.

- Hát jó, nyertél. Nagyon tetszik, de néz csak rá. – sóhajtott fel megadva magát. Halkan nevettem és igyekeztem nem magunkra terelni Emily figyelmét.

- Tudtam! – kiáltottam fel és egy győzelmi táncot jártam ülve. Emily értetlenül nézett rám.

- Cornelia, de erről egy szót se neki, rendben? – kérdezte reménykedve.

- Oké-oké te hősszerelmes! – vigyorogtam és a telefonomat kezdtem nyomkodni.

Az utazás többi része eseménytelenül zajlott, néha elszundítottam, majd arra lettem figyelmes, hogy a repülő lassan ereszkedni kezdett. Miután földet ért, Niall a telefonján beszélt valakivel, majd egy sötét színű autóba szálltunk be. Miután megérkeztünk a hotel elé, a csomagjainkkal a kezünkbe elindultunk befelé a recepcióhoz. Niall elkérte a lakosztályokhoz tartozó szobák kártyáit, majd a liftel elindultunk felfelé. Végigmentünk a folyosón, aminek egy része most a fiúkhoz tartozott. Elköszöntünk egymástól és elindultunk a szobákba befelé. Nem volt már erőm kicsomagolni, mert a sok utazás kifárasztott, így felvettem a pizsamámat és elfeküdtem a nagy franciaágy közepére és elég hamar álomba merültem. Nem tudom mennyi lehetett az idő, amikor arra ébredtem fel, hogy az ágy egyszer csak besüppedt a másik oldalon és engem figyelt. Hangos sikítás hagyta el az ajkaimat, amire a barna szemű srác a kezeit a számra nyomta, hogy megpróbáljon elhallgattatni.

- Louis nem is említette, hogy ilyen szép hölgyet rendelt nekünk ajándékba. – mondta és én értetlenül néztem rá. – Egy másik opció, hogy a szálloda biztonsági rendszere nem a legbiztonságosabb és odafigyelhetnének arra, hogy rajongók ne tudjanak a hálószobánkba osonni. – tette hozzá, de én ismét értetlenül néztem rá.

- Te mégis minek nézel engem? Nem elég a bátyám önteltségét hallgassam a dolgairól, akkor még te is itt azt hiszed, hogy mindenki a rajongód? – kérdeztem kicsit ingerülten. Utálom mikor felkeltenek az álmomból és főleg nem egy idegen ember, akit most látok először. Eléggé ittas állapotban volt és gyönyörű mogyoróbarna szemei, amiben eltudtam volna veszni. Megráztam a fejem, hogy kiverjem az ezután következő gondolataimat róla. Ő egy idegen személy, akivel most találkozok életemben először. – Egyébként pedig nem is ismerlek, mit keresel a szobámban? – kérdeztem csak a miheztartás végett.

- Liam vagyok. – nyújtott kezet vigyorogva. – Nem vagyok az egyéjszakás kalandok híve, de most kivételt tehetek a kedvedért. – tette hozzá egy kaján vigyorral és egy kacsintással.

- Na jó én megkeresem Niallt. – sóhajtottam miközben hitetlenül néztem a derekamon lévő kezeire, amint utánam kapott.

- Niallt? Mégis minek? Honnan ismered? – kérdezte hadarva és a szemeivel kérdőn nézett rám.

- Hát 16 évig egy háztartásban éltünk, de ha ez nem elég akkor még a húga is vagyok. – ekkor hirtelen elengedte a derekamat.

- Akkor te vagy Cornelia? – tátotta el a száját.

- Igen és most aludni szeretnék. Hálás lennék, ha elmennél és hagynád, hogy ismét elaludhassak. – morogtam és a mellem alatt összefontam a karjaimat.

- Ez az én szobám, szóval aki elmegy innen az te leszel, ha nem szeretnéd élvezni a társaságom. – vigyorgott nagyképűen. Duzzogva kimásztam az ágyból és elindultam kifelé a folyosóra a bátyám szobája felé. Kifelé menet azonban egy magas srácba ütköztem.

- Liamtől jössz? – kérdezte bambán. – Nem is tudtam, hogy neki a szálloda ajándék hölgyet adott. – hadarta mire én kicsit se kedvesen néztem rá.

 Niall szobájába bementem a nekem adott pótkártyájával és az a látvány fogadott, hogy Emilyvel alszanak. Mielőtt bármit is csináltam volna gyorsan kisprinteltem a folyosóra. Nem tudtam mit csinálhatnék, így hát fogtam magam és visszamentem az én szobámba. Liam már félmeztelenül feküdt az ágyba, eléggé zavartan álltam előtte.

- Niall ágya már foglalt, szóval nem tudok máshol aludni. – mondtam duzzogva, amin ő csak jót nevetett. Felhajtotta a takarót maga mellett és megpaskolta az ágyat, jelezve vele hogy feküdjek el, hangosan kifújtam a levegőt és rászántam magam, hogy mellé feküdjek. – Ha egy ujjal is hozzám mersz érni, akkor az első dolgom lesz felkelteni Niallt. Ő pedig csakhogy tisztában legyél vele, nagyon vigyázz rám és félt az ellenkező nemtől. – fenyegettem majd lehunytam a szemeimet. Liam ismét nevetett rajtam és az ágy másik végébe húzódott. Reggel pedig az első dolgom lesz azt a két jómadarat kifaggatni, hogy ez mit jelentsen. Nem kellett sok idő ezután és mély álomba merültem. 

Emily Knight szemszöge

- Emily ideje fellkelni, lassan megérkezünk. - rázogat Niall.

- Nem akarok még fellkelni. Olyan jó így, békés. - szuszogom. 

- Hát én már teljesen elgémberedtem, szóval jó lenne, ha fellkelnél. - nevet fel Niall.

Erre, lassan kinyitom a szemem, majd pislogok kettőt és hirtelen felülök. El sem hiszem, én egész végig Niall mellkasán aludtam.

- Annyira sajnálom, nem gondoltam volna, hogy elalszom főleg nem rajtad, annyira sajnálom. - kezdek el szabadkozni.

- Engem nem zavart. - mosolyog rám Niall. Ez annyira ciki, elaludtam rajta, és miattam szenved most.

- Köszönöm, hogy segítettél, és nem hagytál egyedül. - suttogom lesütött szemmel.

- Örülök hogy tudtam segíteni neked Emily. És bármikor máskor is megteszem, ha kell. - néz komolyan Niall.

- Ööö... köszi.

- Gyere, ideje kimenni, szegény húgom egész végig kint volt egyedül. - tápászkodik fel Niall.

Baszki tényleg Corni, most mit gondolhat rólam, egész végig itt voltunk bent kettesben, remélem nem gondol semmi rosszra az én barátnőm. Lassan kiszállíngóztunk a szobából Niallel, majd oda ültünk Cornihoz és mi is becsatoltuk magunkat.

Kinézve az ablakon megláttam, ahogy elterül alattunk London. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok ide majd, de örülök végül is hogy igen mondtam az útra, vétek lett volna kihagyni. Lassan ladoltunk a repülővel, majd egyesével elhagytuk a kabint, kint már várt ránk egy fekete autó, gondolom ez visz majd el a házukhoz. Beültem majd követett Corni és Niall, majd a kocsi neki indult. A járműben néma csend honolt, mert én és Corni az ablakra voltunk tapadva. A házhoz megérkezve szálltunk ki a kocsiból, mikor megláttam a hatalmas házat megszólalni nem tudtam csak tátogni voltam képes mint egy hal. Hát ez a hát hatalmas az egyszer biztos, hány szoba van benne, 30?

- Ti csak menjetek előre nyugodtam, a csomagokat majd hozom én. - szólal meg Niall.

Elindutltunk befelé, de sajnos az ajtót zárva találtuk ami egy kicsit fura volt. Niall utól ért majd kinyitotta az ajtót, majd elkiáltotta magát, azonban válasz nem érkezett. A konyhapulton egy cetlit talált, amire a fiúk üzentek, hogy előre mentek New Yorkba bulizni egyet.

Értetlenül néztünk össze Cornival, mert nem tudtuk mit is jelent most pontosan ez. Corni oda furdult a testvéréhez és számon kérte Niall, mire azt válaszolta, hogy ez lett volna a meglepink, hogy elvisz minket New Yorkba az új klipjuk forgatására. Nem akartam hinni a szememnek, először London most meg Amerika? Meghaltam és ez a mennyország, vagy egy nagyon jó álom.

Ezután Niall megmutatja a szobánkat és magunkra hagy kicsomagolni. Gyorsan kicsomagomtam mindent, majd egy másik bőröndbe bepakoltam a lényeges cuccaimat amit majd magammal viszek New Yorkba. Még most sem hiszem el, hogy én tényleg Amerikába fogok repülni majd, ez egy valóra vált álom lesz számomra, mindig is oda akartam elmenni, a városba ami sosem alszik.

Közben Niall felkiálltott, hogy vegyük át a fürdőruhánkat, gondolom be akarja pótolni azt a medencézést amit megzavart Dublinban.

Felvettem a kedvenc kék bikinimet, majd lesétáltam a lépcsőn, ahol Niall már ott várt félmeztelenük, mindig is ilyen kocka hasa volt? Hirtelen elindul velem szembe Niall és felkap a vállára, rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban.

- Niall engedj el, de azonnal. - sikítom, de nem használ és már is kikötöttünk a vízben. - Ezért most kinyírlak Niall James Horan. - kiálltom, majd lenyomom a víz alá.

Persze ezt nem hagytatta szó nélkül, megragadott és lerátott magával engem is. Mikor felkerültünk a víz felszínére elég férre érthető pozícióban voltunk, Niall keze a derekamon míg az én lábaim az ő dereka körül volt. Nevetést hallottunk mire oda kaptuk a fejünket és ki más lett volna mint Corni. Olyan piros lettem mint a paradicsom, és egyből elengedtem Niallt.

- Nem zavartam meg ugye semmit? - kérdezte kuncogva a barátnőm, majd leült a medence mellé. Ez rossz húzás volt, mert abban a pillanatban Niall berántotta a víz szegény barátnőmet.

Egy jó idejig még medencéztünk, majd lassan ki kellett szállni, ha el akartuk érni a járatunkat. Mind bementünk, majd elindultunk a konyhába valami vacsorát készíteni magunknak, a vacsora után mindenki felment a szobájába össze készülődni a nagy utra. Még egyszer átnéztem a bőröndömet, hogy mindent beraktam e ami kellhet nekem, és mivel mindent jónak láttam bezártam majd lecipeltem a lépcsőn az előcsarnokba ahol már megint csak ott volt Niall is.

- Mégegyszer nagyon szépen köszönöm, hogy én is eljöhettem veletek ide, és még New Yorkba is elviszel. - néztem rá hálásan. Sosem fogom ezt az élményt elfelejteni.

- Ezer örömmel bármikor.

Lassan Cornelia is lejött a lépcsőn a csomagjával és elindultunk a repülőtérre. Hál istennek a becsekkolás hamar megtörtént, majd felszálltunk a gépre. Mindenki elfoglata a saját helyét, majd a felszállás után én elvonultam a gondolataimba miközben a fülembe szólt a zene. 

Még most sem fogom fel igazán, hogy mi is történik velem, én a szürke kisegér egyszer csak New Yorkba repül, és egy híres bandával tölti a nyári szünetet. Ez számomra olyan hihetetlen dolog, bár be kell vallanom valamilyen szinten hiányzik apa, mert hát még is ő volt velem 19 évig. És bármennyit is bántott, akkor is szeretem, mert hát még is ő a családom. Anya 1 éves koromban hagyott el minket egy másik pasiért, vagyis apa így meséltem nekem régen. Remélem gondol néha rám, mert én nagyon sokat gondolok rá, főleg mikor lefekszek aludni, mindig azt kívánom bárcsak vissza jönne és elvinne magával. De valamilyen formában meg látni sem akarom, mert még is csak itt hagyott egyedül, se szó se beszéd nélkül csak lelépett, és sosem keresett meg. Még egy ostoba levelet sem kaptam tőle egyik szülinapomra sem, mintha nem is léteznék számára, és ez szomorúvá tesz engem. Néha tényleg azt hiszem, hogy én vagyok a hibás azért mert a szüleim szét mentek és apa ilyenné vált.

Egyszer csak észre vettem, hogy Corni valami fura mozdulatokat csinált, mint aki bármelyik pillanatban bepisilhet.

Az út további része eseménytelenül telt, majd lassan arra eszméltem fel, hogy leszálláshoz készülődünk. Leszálláskor megint egy kocsit várt ránk, ami elvitt egyenesen a hotelig. A hotelben midenki megkapta a szoba kulcsát, majd jó éjszakát kívánva mindenki elment a saját szobája felé. A szobám hát persze, hogy leghátul van a folyosón miért is ne lenne közelebb. 

Belépve leraktam az ágy elé a csomagomat majd kihalásztam belőle a kedvenc pizsimet, majd befeküdtem az ágyba. Annyira vártam már, hogy megkérkezzünk olyan fáradt vagyok már. Nem is kellett sok idő és már el is aludtam.

Hirtelen egy zajra ébredtem, olyan mintha valaki bejött volna a szobámba és keresztül esett volna a csomagomon.

- Francba, ki a tököm hagyta itt a táskáját. - tört ki valaki. Az éjjeli szekrényen álló lámpához nyúltam majd felkapcsoltam a lámpát. És kit láttak szemeim, egy vadidegen volt a szobámban.

- Takarodjon ki a szobámból maga perverz állat! - kiálltok fel ijedtemben.

- Egy, nem vagyok pervez csak ha megkérsz rá, másodszor ez az én szobám, szóval te mit keresel itt? - tápászkodott fel lassan az idegen, majd fogtam magát és befeküdt mellém az ágyba.

- Hívom a biztonsági őröket, ha most azonna nem hagyja el a szobámat.

- Shh... halkabban nagyon fáj a fejem. - majd hirtelen kinyitotta a szemét és a világ leszebb zöld szeme bámult rám, még a nevemet is elfelejtettem. Olyan gyorsan mozdult meg, hogy nem is láttam és már alatta is voltam. - Nézzenek csak oda, nem gondoltam volna, hogy még ajándékot is kapok. Legyüngy gyorsak és hangosak vagy inkább lassan és csöndesen szeretnéd?

- Te most komolyan le kurváztál engem? - kiálltok fel felháborodottan.

- Hát azért vagy itt nem? Hogy a kedvemre tegyél, ezt szokták csinálni a magadfajta lányok. - néz rám csábosan, majd elkezdett közeledni felém, mintha meg akarna csókolni. 

- Száj már le rólam végre, nem vagyok a kurvád! - kiálltok megint rá, de mintha itt se lennék, én meg fogtam magam és mint minden nő én is azt tettem amit a legjobbnak véltem, amilyen erősen csak tudtam felrántottam a lábamat és tökön térdeltem.

Az eredmény nem maradott el, kiálltva kapott a nemesebbik részére, én meg kihasználva az alkalmat kimásztam alóla és kifutottam a folyósóra egyenesen Niall szobájába. Bekopogtam hangosan, és csak reménykedni mertem, hogy nem jön utánam az a perverz alak.

- Igen? - nyitotta ki álmosan az ajtót Niall.

- Bocsi, hogy felébresztettelek, de valami perverv fazon bejött hozzám, és-és meg akart csókólni, mire én tököm térdeltem. - hadarom el a történetet.

Niallnek nem is kellett többet magyaráznom fogtam magát és elindult a szobám felé, majd hangosan kicsapta az ajtót. Azonban ott meg is állt hirtelen.

- Harry? Te mi a faszt csinálsz? Komolyan képes voltál rá mászni szegény lányra? - néz rá dühösen Niall. De honnan ismeri ezt a fazont? 

- Azt hittem Louis rendelte nekünk esti programnként, honnan kellett volna tudnom, hogy a te csajod? Legközelebb ne hagyd egyedül a szobámban.

- Ez a te szobád? Ez az én szobám. - mondom felháborodva.

- Nem szívem, ez az én szobám. - néz azokkal az igéző zöld szemeivel. 

- Így nem jutunk előrébb, Harry te részeg vagy holnap ezt megbeszéljük szépen, Emily két választásod van, vagy itt maradsz Harryvel, vagy velem alszol. Persze nem lesz semmi ott, ne hogy félre értsd csak alvás. - vörösödött el Niall. Ez aranyos.

- Veled alszom Niall, hozzá nem érek ehhez az alakhoz.

- Nekem nyolc. - válaszolta Harry, majd húzta is a lóbőrt.

Mi Niallel vissza mentünk a saját szobájába. Lefeküdtünk egymás mellé az ágyba, de valahogy egyikőnk sem tudok elaludni, olyan furcsa volt ez a szituáció. Valamikor az éjszaka közepén elaludhattunk, mert mikor fölébredtem már sütött a nap, és az egészben a legfurcsább, hogy teljesen össze voltunk gabalyodva Niallel.