1 Fejezet

Sziasztok! 

Amint láthatjátok újrakezdtük a blog írását, az összes rész letörlésével kezdve és amint észrevehetitek új designt is kapott a blog, ahogy új előzetest is.

Reméljük tetszeni fog a történet!

Jó olvasást!

Puszi 

Fanni és Petra

Cornelia Horan

Utolsó iskolai nap, ami azt jelentette, hogy végre eljött a várva várt szünidő a főiskola előtt. A percek valóságosan csigalassúsággal teltek. A karommal megtámasztottam az államat, hogy a fejem ne billenjen előre az álmosságtól. A másik kezemmel a combomon doboltam, hogy a percek gyorsabban teljenek, de ez sem segített sokat. A lelki szemeim előtt már a medence mellé képzeltem magam, ahogy a lábamat a medence hűvös vízébe lógatom, miközben a Nap meleg sugarai a bőrömet simogatják. Ráadásképpen pedig egy finom ízletes házilag készített koktélt szürcsölgetek. Azonban rá kellett jönnöm, hogy ez sem sokat segít, mivel csak még inkább vágyódom innen kifelé, méghozzá vissza se tekintve erre az átkozott épületre. Ha tehetem soha többet nem lépem át ennek az épületnek a küszöbét sem. A gimnázium maga a kínszenvedés egy olyasfajta lánynak, mint amilyen én is vagyok. A sok kétszínű embert ki nem állhattam, mert mielőtt a testvérem elment volna a tehetségkutatóba és felfedezték volna előtte folytonos piszkálódások középpontjában álltam. Miután pedig a napjaink egyik leghíresebb bandájának a tagja lett a bátyám és világszerte rajongókra tett szert és beutazta a földet, azóta örökösen jó pofiznak velem. Egyetlen egy igaz barátom van Emily Knight, akit már óvodás korom óta a legjobb barátnőm. Miután a bátyám Niall Londonba költözött a munkája miatt nagyon magam alatt voltam, hiszen azelőtt elválaszthatatlan testvérek voltunk. Ő volt az én nagy és erős bátyám, aki mindig vigyázott rám. Utána Emilyel a barátságunk még szorosabbra fonódott, mint előtte. Onnantól kezdve csak rá számíthattam, amikor a szüleim örökös vitái elől el akartam menekülni otthonról. Az óra lassan az utolsó perchez érkezett, amitől az egész terem egyszerre egy személyként kezdett visszaszámolni. Hatalmas zsivaj töltötte be a termet, amikor a csengő hangja a tanév végét jelezte. Izgatottan indultam el a kijárat fele és a gondolataim ismét a medence partján kötöttek ki. Közben dobtam egy üzenetet Emilynek, hogy a kedvenc kávézónk előtt várom. Nem igazán tartjuk a kapcsolatot Niallel, amióta engem itt hagyott és ő éli a menő életét a barátaival Londonban. Amikor elköltözött zokogtam, de nem voltam képes őt visszatartani az álmai elérésében. A barátaival vettek egy hatalmas villát, ahol mind együtt élnek. Nem találkoztam még a barátaival, hiszen ő maga sem sűrűn jár haza. Haragszom rá, hogy nagy ritkán veszi csak a fáradtságot, hogy visszaírjon vagy felhívjon telefonon. Hamarosan meg is érkeztem a kedvenc kávézónkhoz és mivel még Emilynek 5 perc mire ideér addig helyet foglaltam a terasz egyik barátságos zugában. Várakozás közben pedig megrendeltem a szokásos italunkat. Lassan megpillantottam Emily alakját, amint a kávézó teraszára lépett megérkezett  még mielőtt  az italunkat kihozták volna. Emily egy hatalmas öleléssel üdvözölt.

- Szia Emily! Milyen volt a napod?- üdvözöltem, miután helyet foglaltunk.

- Borzalmas volt, azt hittem sosem lesz vége a napnak. Ja és a nap fénypontja, Kevin úgy gondoltam mégsem akar komoly kapcsolatot ezért dobott. Na és neked milyen napod volt? – kérdezte, de én kissé sokkos idegállapotba kerültem a hallottak után.

- Hogy micsoda? – fakadtam ki értetlenül. – Hogy csinálhatott ilyet? Mégis mit gondolt, oké nyilván nem gondolkodik, mert egy barom és még nem tudja milyen kincset hagyott kicsúszni a karmai közül. Esküszöm, találkozzak vele és letépem azt a rohadt férfiasságát. – a szitkozódásomat a pincér szakította meg, amikor kihozta az italainkat.

- Hát ez van, úgy látszik nekem sosincs sikerem a férfi választás terén, de megfogadom, hogy ezentúl sosem esek bele hasonló fiúba. Sőt lehet nem is kell nekem férfi, csak a baj van velük, jobb egyedül a szingli lét. – nevetett fel a barna hajú barátnőm.

- Van benne valami, de ha meglátom valahol, akkor velem gyűlik meg a baja. – morogtam miközben belekortyoltam a kávémba. – Egyébként van egy remek ötletem. Most hogy megszabadultál ettől a félkegyelműtől átjöhetnél hozzánk és medencézhetnénk és sütkérezhetnénk egyet ebben a szép napsütéses időben, egy jó kis koktél társaságában. – lelkesedtem és a tenyereimet összecsaptam.

- Ez egy nagyon jó ötlet. Menjünk, és rúgjunk be. – mosolygott miközben a kávéját kortyolgatta.

Miután megittuk a kávét hívtam egy taxit a kávézó elé, amíg én telefonáltam Emily bement és kifizette a kávékat. Lassan megérkezett a taxi, lediktáltam a címemet és a hátsó ülésen kényelmesen elhelyezkedtünk. Útközben folyamatosan fecsegtünk így az út hamar eltelt és a házunk előtt találtuk magunkat. Kifizetem a fuvar árát, majd felvonultunk a szobámba és átöltözünk bikinibe. Majd amíg én bekevertem a koktélokat, Emily helyet foglalt a medence partján. Kivittem a koktélt és leültem én is a medence partjára a lábamat pedig a hűvös vízbe lógattam. Koccintottunk egyet, majd lassan kortyolgatni kezdtük a koktélt. Lassacskán beszélgetni kezdtünk, Emily megdicsérte a mixer tudásomat.  Emilyvel egy beszélgetés közepette voltunk, amikor egy hang szólalt meg a terasz ajtó felöl.

- Én is kaphatok ebből a finomságból? – kérdezte, mire mi odakaptuk a fejünket.

 Nem hittem a szememnek, amikor megpillantottam azt az ismerős szőke hajkoronát. Az arcomra hatalmas mosoly kúszott és felpattantam a földről és egyenesen felé kezdtem rohanni. Ő is megindult felém, de a füves rész felé sietett, hogy majd puhára érkezzünk, ha esetleg nekifutásból fellökném. Ez pedig sajnos be is következett. Erősen csapódtam neki, miközben a lábaimat a dereka köré fontam a karommal pedig a nyakába kapaszkodtam. Azonban sajnos nem bírta a lendületemet és hangosan nevetve terültünk ki a füvön. Niall pár perc elteltével levakart magáról, majd a kedves barátnőmet is átölelte üdvözlésképpen.  Talpra ugrottam és szökdécselve visszamentem a medence partjához és belekortyoltam az italomba. Niall és Emily is csatlakozott hozzám, majd Niall óvatosan kivette a kezemből az italomat és bátran beleivott. Az arca azonban eltorzult egy pillanatra, amikor megérezte benne az alkohol mennyiségét.

- Ez meg mégis mi a fene? – szörnyülködött és kérdőn nézett rám. Én csak egyszerűen megvontam a vállam. Megrázta a fejét és új témába kezdett. Azonban Emily félbeszakította szerencsémre. Már csak az hiányozna, ha most kezdené el az észt osztani az alkohol káros hatásairól.

- Na és mi járatban vagy Niall? – kérdezte érdeklődve Emily. Ez a kérdés pedig már bennem is motoszkált.

- Tényleg mi járatban vagy erre? Na, nem mintha nem örülnék neked, de nem szoktál csak így váratlanul betoppanni ide. – mondtam szemrehányásképpen.

- Azért jöttem, hogy megkérdezzelek titeket, hogy az idei nyarat nincs-e kedvetek velem és a barátaimmal tölteni Londonban? – kérdezte, az arcomra pedig a döbbenet ült ki.

Emily Knight szemszöge

Tik-tak-tik-tak. Egész nap azt a rohadt órát nézem, de mintha nem akarna telni az idő, szinte olyan, mintha gúnyolódna rajtam, hogy te aztán biztos nem hagyod el ezt az iskolát soha. Azt hinné az ember, hogy így az iskola utolsó napján gyorsan eltelik majd az idő, de nem…

Már alig várom, hogy itt hagyhassam ezt a lepratelepet és főiskolára mehessek, minél messzebb ettől a helytől, távol vadidegen emberek között, akik nem ismernek engem, és én sem őket. Mindig is Amerikába vágytam, New Yorkba a városba ami sosem alszik, imádnám azt a helyet, pont nekem való hely lenne. De ez mind csak álom marad egy olyan valaki számára, mint én egy szürke kisegér vagyok, csupán aki még Dublint sem hagyta el soha. Még nagyon barátaim sincsenek, csak egy igaz barátom van, akit még óvodában ismertem meg. Cornelia Horan. Elválaszthatatlanok vagyunk, szinte olyan mintha a testvérem lenne, nem csinálunk egymás nélkül semmit sem. És azóta, hogy a testvére híres lett még szorosabb lett a kapcsolatunk egymással. Emlékszem mi hárman elválaszthatatlanok voltunk. Minden őrültséget kipróbáltunk, emlékszem egyszer még a szomszédhoz is belopództunk meggyet enni, sajnos rajta kapott és utána egy hétig nem mehettem át Corniékhoz.

Tudom, hogy nem boldog azóta, hogy Niall itt hagyta őt egyedül a szülőkkel. Én nyújtottam támaszt neki a nehéz napokon, és ez vissza is így volt, ha én voltam rossz passzban, akkor Corni nyújtott nekem támaszt.

Ezért is várom már, hogy vége legyen az iskolában, mert végre találkozhatok vele egy jó kávé mellett és elmesélhetem neki, hogy milyen egy borzalmas nap is a mai. Ugyan is a drágalátos barátom pont most találta ki, hogy neki nyárra még sem kell egy komoly kapcsolat így 2 év után dobott. Képes volt azért szakítani velem, mert ő még nem áll készen egy komoly kapcsolatra, más szóval más lányokat is meg akar a nyár folyamán döngetni. Undorító az ilyen ember, jobb is, hogy szétmentünk, pedig azt hittem Kevin más lesz, hogy talán ő az igazi, de mint mindig nagyon mellé nyúltam. Valahogy mindig az ilyen hülyéket fogom ki, sosem a normálisokat. Megfogadom, hogy soha többet nem jövök össze ilyen fazonokkal. SOHA!

Merengésebből az iskolai csöngő rángatott ki. Végre vége ennek az istenverte iskolának, ideje volt már. A gimi szívás az egyszer biztos. Összeszedtem a cuccomat és a táskámat a vállamra vetve mentem ki a már üres osztályteremből. Néhányan elköszöntek és jó nyaralást kívántak, míg a többség keresztülnézett rajtam. Nem is baj, úgy is most látom őket utoljára.

Éreztem, hogy rezeg a telefon a zsebemben, benyúltam érte. Egy SMS érkezett Cornitól. A kedvenc kávézónk előtt vár majd, ideje nekem is elindulnom. Visszaírtam, hogy most indulok, kb. 5 perc és ott vagyok.

Mire oda értem már Corni ott volt, oda mentem hozzá és egy nagy ölelésben részesítettem, majd leültem vele szemben.

- Szia Emily, milyen volt a napod? – kérdezni Corni.

- Borzalmas volt, azt hittem sosem lesz vége a napnak. Ja és a nap fénypontja, Kevin úgy gondoltam mégsem akar komoly kapcsolatot ezért dobott. Na és neked milyen napod volt? – kérdezek vissza.

- Hogy micsoda? – fakadt ki. – Hogy csinálhatott ilyet? Mégis mit gondolt, iké nyilván nem gondolkodik, mert egy barom és még nem tudja milyen kincset hagyott kicsúszni a karmai közül. Esküszöm, találkozzak vele és letépem azt a rohadt férfiasságát. – a szitkozódást a pincér zavarta meg mikor kihozta az italainkat.

- Hát ez van, úgy látszik nekem sosincs sikerem a férfi választás terén, de megfogadom, hogy ezentúl sosem esek bele hasonló fiúba. Sőt lehet nem is kell nekem férfi, csak a baj van velük, jobb egyedül a szingli lét. – nevetek fel. Hogy erre még miért nem gondoltam.

- Van benne valami, de ha meglátom valahol, akkor velem gyűlik meg a baja. – morogta miközben belekortyolt a kávéba. – Egyébként van egy remek ötletem. Most, hogy megszabadultál ettől a félkegyelműtől átjöhetnél hozzánk és medencézhetnénk és sütkérezhetnénk egyet ebben a szép napsütéses időben, egy jó kis koktél társaságában. – lelkesedett fel Corni.

- Ez egy nagyon jó ötlet. Menjünk, és rúgjunk be. – mosolyogtam miközben a kávémat szűrcsöltem.

Miután megittuk a kávét, bementem kifizetni, míg Corni megrendelte a taxit. Mikor megjött a taxi beültünk, és Corni megadta a címét. Útközben be nem állt a szánk, így hamar eltelt az út. Corni kifizette a taxit, majd bementünk és átöltöztünk bikinibe, még jó hogy tartok itt, utána kiültem a medencéhez és vártam, hogy Corni hozza végre a jó kis koktélt. Majd megjelent Corni az italokkal és mellém ült, és együtt lógattuk a lábunkat a medencébe.

- Isteni lett a koktél Corni. – mondtam.

- Köszi.

Éppen egy beszélgetés közepette voltunk, amikor egy hang szólalt meg a teraszajtó felől.

- Én is kaphatok belőle? – kérdezte valaki a hátunk mögül mire hátra kaptuk a fejünket. Niall állt az ajtóban.

Nem akartam hinni a szememnek, hogy tényleg itt van. Mire feleszméltem azt vettem észre, hogy barátnőm eszeveszett tempóban rohan Niall felé majd nevetve terülnek el a fűben, amin persze én is jót nevettem. Miután nagy nehezen föltápászkodtak, boldogan megyek oda megölelni Niallt.

- Hiányoztál Niall.

- Te is nekem Emily.

Visszaültünk a medence mellé, majd csak azt veszem észre, hogy Niall prüszköl mikor megérezte az alkoholt a koktélban. Jót nevettünk ezen Cornival.

- Na és mi járatban vagy Niall? – kérdezem. Azóta kíváncsi vagyok, vajon mit akarhat.

- Tényleg mi járatban vagy erre? Na, nem mintha nem örülnék neked, de nem szoktál csak így   váratlanul betoppanni ide. – mondja Corni.

- Azért jöttem, hogy megkérdezzelek titeket, hogy az idei nyarat nincs-e kedvetek velem és a barátaimmal tölteni Londonban? – kérdezte Niall, amire nem kicsit lepődtem meg.