3. Fejezet

Sziasztok!

Meghoztuk a következő fejezetet is, reméljük elnyeri a tetszéseteket.

Kellemes olvasást!

Puszi

Fanni és Petra

Cornelia Horan

Az út nem volt hosszú szerencsére, addig én a telefonom zenelejátszási listájával voltam elfoglalva. Niall végig bent volt Emilyvel, amit nem is bánok hiszen addig sem hagyta magára. A légi utaskísérő szólt, hogy a gép lassan ereszkedni fog és kapcsoljam be az övet. Az ablakon kitekintve megpillantottam a felhők alól kibúvó Londont. Lassan megjelent Niall és Emily is és leültek majd ők is bekötötték az övet. Niall közben folyamatosan Emilyt fürkészte, amíg Emily az ablakon nézve szemlélte London látképét a magasból. Egy apró mosolyt visszafojtva felhúzott szemöldökkel néztem a bátyámra, aki kis idő elteltével észre is vette ezt a cselekedetemet, majd zavartan megvakarta a tarkóját. A gép közben minél közelebb ért a földhöz, majd végül megállt és a motorok is leálltak. A gépet egymás után hagytuk el, Niall pedig egy fekete kocsi felé terelt minket. Miután beszálltunk a járműbe csend telepedett és Emilyvel kifelé bámultuk a csodálatos napsütötte Londont. Niall elmesélése szerint ezek ritka napok egyike, amikor ilyen meleg van. Niall kitalálta, hogy amiért megszakította a mi délutáni medencés programunkat, ezért ezt nála bepótolhatjuk. Lassacskán odaértünk a villájukhoz és minél közelebb értünk annál izgatottabb lett attól, hogy bemutathat minket a srácoknak. Amikor a felhajtón megállt a kocsi, kiszálltunk és elindultunk befelé, amíg a csomagokat Niall hozta, a bejárati ajtó azonban zárva volt. Niall gyorsan kinyitotta és elkiabálta magát, azonban válasz nem érkezett. A konyhapulton egy cetlit talált, amire a fiúk üzentek, hogy előre mentek New Yorkba bulizni egyet. Értetlenül összenéztünk Emilyvel, nem tudtuk, hogy mégis mit jelent ez.

- Niall nem is említetted, hogy holnap New Yorkba kell utaznod. Elmagyaráznád, kérlek? – kérdeztem értetlenül. Nagyszerű, hogy idehív minket, de közbe máris itthagy minket magunkra egy számunkra vadidegen városban.

- Hát igazából arról volt szó, hogy a srácok is itt lettek volna. Meglepetésnek szántam volna nektek, mert ott forgatjuk az új számunkhoz a klipet. – mondta zavartan. – Gyertek, megmutatom nektek a szobátokat, hogy ki tudjatok csomagolni. – mondta és egy-egy bőrönddel a kezében megindult felfelé.

 Két egymással szomszédos szobába vezetett minket az emeleten. Közben, ahogy elhaladtunk a folyosón az ajtók előtt elmondta a fiúk szobáját. Miután magamra maradtam elkezdtem kicsomagolni a ruháimat és egy kisebb bőröndbe összepakoltam néhány holmimat, amit majd New Yorkba viszek. Már most érzem, hogy ez egy fantasztikus nyárnak ígérkezik. Hallottam, ahogy Niall felkiabál, hogy vegyük fel a bikininket és menjünk medencézni. Felvettem egyet, míg egy másikat betettem a New Yorki bőröndbe. Elindultam lefelé, ahonnan Emily visítása hallatszódott, majd egy nagy csobbanás a kert felől. Mire kiértem a kedves bátyám és a legjobb barátnőm már a vízben birkóztak egymással. Hangosan felnevettem, ahogy őket néztem, a fejüket pedig felém kapták. Niall ismét lesütötte a szemeit, ahogyan azt korábban a repülőgépen is tette.

- Ugye nem zavartam meg semmit? – kérdeztem kuncogva és leültem a medence szélére. Erre a szeretett testvérem elkapta a lábaimat és lehúzott a vízbe. Prüszkölve érkeztem a felszínre, amire Niall csak nagyokat kacarászott. 

Egy jó ideig még medencéztünk, amíg a Nap el nem tűnt az égről. Kiszálltunk és bementünk a konyába egy könnyű vacsorát összedobni. Miután megettük a vacsorát és rendbe tettük a konyhát elindultunk felfelé a lépcsőn átöltözni. Niall azt mondta kényelmes ruhát húzzunk, mert az utazás 7 órás lesz. Így hát a világos farmeromat húztam vissza és egy fekete felsőt. A derekamra pedig egy farmerkabátot kötöttem, ha a gépen esetleg fáznék, akkor fel tudjam venni. Miután elkészültem elindultam lefelé a csomagommal, ahol már Niall és Emily rám vártak. Beültünk az autóba és elindultunk a reptér felé. Niall elég sportosan vezetett és cikcakkban kikerülte a többi autót. Miután megérkeztünk a reptérre, felszálltunk a gépre és leültünk a kényelmes ülésekre. Az övet ismét bekötöttem és a gép lassan emelkedni kezdett. Izgatott vagyok már, hogy New Yorkba tartunk, hiszen eddig sosem hagytam még el a kontinenst és most pedig egy másik földrész felé tartunk. Hatalmas ostobaság lett volna a részemről, ha nemet mondok Niallnek. Emilynek is ez a város az álma, hogy eljuthasson ide, most pedig ez számára is valóra válik. Biztos vagyok benne, hogy fantasztikus nyarunk lesz, amiért nagyon hálás  vagyok a bátyámnak. Emily bedugta a fülét és zenét hallgatott. Körülbelül egy órája lehetünk úton, amikor Niall ismét a barátnőmet szemlélte, mellé ültem és úgy éreztem itt az ideje elkezdenem kifaggatni őt. Mikor mellé ültem a tekintetét rám emelte és egy hatalmas vigyort küldött felém.

- Tetszik neked igaz? – kérdeztem és egyből kimondtam azt, amire kíváncsi voltam. Niall arcáról a vigyor hirtelen lefagyott és meghökkent. A feje elvörösödött és a tarkóját kezdte ismét vakargatni.

- Micsoda? Mégis honnan tudod? – kérdezte dadogva. A vállaimat csak megvontam és egy elégedett vigyor jelent meg az arcomon.

- Nyilvánvaló, ne akarj bolondnak nézni én is ismerlek téged. Látszik rajtad, hogy szerelmes vagy mivel folyamatosan őt nézed és körülötte sertepertélsz. Szóval fogadni mernék, hogy tetszik neked.  – mondtam és a válaszára vártam.

- Hát jó, nyertél. Nagyon tetszik, de néz csak rá. – sóhajtott fel megadva magát. Halkan nevettem és igyekeztem nem magunkra terelni Emily figyelmét.

- Tudtam! – kiáltottam fel és egy győzelmi táncot jártam ülve. Emily értetlenül nézett rám.

- Cornelia, de erről egy szót se neki, rendben? – kérdezte reménykedve.

- Oké-oké te hősszerelmes! – vigyorogtam és a telefonomat kezdtem nyomkodni.

Az utazás többi része eseménytelenül zajlott, néha elszundítottam, majd arra lettem figyelmes, hogy a repülő lassan ereszkedni kezdett. Miután földet ért, Niall a telefonján beszélt valakivel, majd egy sötét színű autóba szálltunk be. Miután megérkeztünk a hotel elé, a csomagjainkkal a kezünkbe elindultunk befelé a recepcióhoz. Niall elkérte a lakosztályokhoz tartozó szobák kártyáit, majd a liftel elindultunk felfelé. Végigmentünk a folyosón, aminek egy része most a fiúkhoz tartozott. Elköszöntünk egymástól és elindultunk a szobákba befelé. Nem volt már erőm kicsomagolni, mert a sok utazás kifárasztott, így felvettem a pizsamámat és elfeküdtem a nagy franciaágy közepére és elég hamar álomba merültem. Nem tudom mennyi lehetett az idő, amikor arra ébredtem fel, hogy az ágy egyszer csak besüppedt a másik oldalon és engem figyelt. Hangos sikítás hagyta el az ajkaimat, amire a barna szemű srác a kezeit a számra nyomta, hogy megpróbáljon elhallgattatni.

- Louis nem is említette, hogy ilyen szép hölgyet rendelt nekünk ajándékba. – mondta és én értetlenül néztem rá. – Egy másik opció, hogy a szálloda biztonsági rendszere nem a legbiztonságosabb és odafigyelhetnének arra, hogy rajongók ne tudjanak a hálószobánkba osonni. – tette hozzá, de én ismét értetlenül néztem rá.

- Te mégis minek nézel engem? Nem elég a bátyám önteltségét hallgassam a dolgairól, akkor még te is itt azt hiszed, hogy mindenki a rajongód? – kérdeztem kicsit ingerülten. Utálom mikor felkeltenek az álmomból és főleg nem egy idegen ember, akit most látok először. Eléggé ittas állapotban volt és gyönyörű mogyoróbarna szemei, amiben eltudtam volna veszni. Megráztam a fejem, hogy kiverjem az ezután következő gondolataimat róla. Ő egy idegen személy, akivel most találkozok életemben először. – Egyébként pedig nem is ismerlek, mit keresel a szobámban? – kérdeztem csak a miheztartás végett.

- Liam vagyok. – nyújtott kezet vigyorogva. – Nem vagyok az egyéjszakás kalandok híve, de most kivételt tehetek a kedvedért. – tette hozzá egy kaján vigyorral és egy kacsintással.

- Na jó én megkeresem Niallt. – sóhajtottam miközben hitetlenül néztem a derekamon lévő kezeire, amint utánam kapott.

- Niallt? Mégis minek? Honnan ismered? – kérdezte hadarva és a szemeivel kérdőn nézett rám.

- Hát 16 évig egy háztartásban éltünk, de ha ez nem elég akkor még a húga is vagyok. – ekkor hirtelen elengedte a derekamat.

- Akkor te vagy Cornelia? – tátotta el a száját.

- Igen és most aludni szeretnék. Hálás lennék, ha elmennél és hagynád, hogy ismét elaludhassak. – morogtam és a mellem alatt összefontam a karjaimat.

- Ez az én szobám, szóval aki elmegy innen az te leszel, ha nem szeretnéd élvezni a társaságom. – vigyorgott nagyképűen. Duzzogva kimásztam az ágyból és elindultam kifelé a folyosóra a bátyám szobája felé. Kifelé menet azonban egy magas srácba ütköztem.

- Liamtől jössz? – kérdezte bambán. – Nem is tudtam, hogy neki a szálloda ajándék hölgyet adott. – hadarta mire én kicsit se kedvesen néztem rá.

 Niall szobájába bementem a nekem adott pótkártyájával és az a látvány fogadott, hogy Emilyvel alszanak. Mielőtt bármit is csináltam volna gyorsan kisprinteltem a folyosóra. Nem tudtam mit csinálhatnék, így hát fogtam magam és visszamentem az én szobámba. Liam már félmeztelenül feküdt az ágyba, eléggé zavartan álltam előtte.

- Niall ágya már foglalt, szóval nem tudok máshol aludni. – mondtam duzzogva, amin ő csak jót nevetett. Felhajtotta a takarót maga mellett és megpaskolta az ágyat, jelezve vele hogy feküdjek el, hangosan kifújtam a levegőt és rászántam magam, hogy mellé feküdjek. – Ha egy ujjal is hozzám mersz érni, akkor az első dolgom lesz felkelteni Niallt. Ő pedig csakhogy tisztában legyél vele, nagyon vigyázz rám és félt az ellenkező nemtől. – fenyegettem majd lehunytam a szemeimet. Liam ismét nevetett rajtam és az ágy másik végébe húzódott. Reggel pedig az első dolgom lesz azt a két jómadarat kifaggatni, hogy ez mit jelentsen. Nem kellett sok idő ezután és mély álomba merültem. 

Emily Knight szemszöge

- Emily ideje fellkelni, lassan megérkezünk. - rázogat Niall.

- Nem akarok még fellkelni. Olyan jó így, békés. - szuszogom. 

- Hát én már teljesen elgémberedtem, szóval jó lenne, ha fellkelnél. - nevet fel Niall.

Erre, lassan kinyitom a szemem, majd pislogok kettőt és hirtelen felülök. El sem hiszem, én egész végig Niall mellkasán aludtam.

- Annyira sajnálom, nem gondoltam volna, hogy elalszom főleg nem rajtad, annyira sajnálom. - kezdek el szabadkozni.

- Engem nem zavart. - mosolyog rám Niall. Ez annyira ciki, elaludtam rajta, és miattam szenved most.

- Köszönöm, hogy segítettél, és nem hagytál egyedül. - suttogom lesütött szemmel.

- Örülök hogy tudtam segíteni neked Emily. És bármikor máskor is megteszem, ha kell. - néz komolyan Niall.

- Ööö... köszi.

- Gyere, ideje kimenni, szegény húgom egész végig kint volt egyedül. - tápászkodik fel Niall.

Baszki tényleg Corni, most mit gondolhat rólam, egész végig itt voltunk bent kettesben, remélem nem gondol semmi rosszra az én barátnőm. Lassan kiszállíngóztunk a szobából Niallel, majd oda ültünk Cornihoz és mi is becsatoltuk magunkat.

Kinézve az ablakon megláttam, ahogy elterül alattunk London. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok ide majd, de örülök végül is hogy igen mondtam az útra, vétek lett volna kihagyni. Lassan ladoltunk a repülővel, majd egyesével elhagytuk a kabint, kint már várt ránk egy fekete autó, gondolom ez visz majd el a házukhoz. Beültem majd követett Corni és Niall, majd a kocsi neki indult. A járműben néma csend honolt, mert én és Corni az ablakra voltunk tapadva. A házhoz megérkezve szálltunk ki a kocsiból, mikor megláttam a hatalmas házat megszólalni nem tudtam csak tátogni voltam képes mint egy hal. Hát ez a hát hatalmas az egyszer biztos, hány szoba van benne, 30?

- Ti csak menjetek előre nyugodtam, a csomagokat majd hozom én. - szólal meg Niall.

Elindutltunk befelé, de sajnos az ajtót zárva találtuk ami egy kicsit fura volt. Niall utól ért majd kinyitotta az ajtót, majd elkiáltotta magát, azonban válasz nem érkezett. A konyhapulton egy cetlit talált, amire a fiúk üzentek, hogy előre mentek New Yorkba bulizni egyet.

Értetlenül néztünk össze Cornival, mert nem tudtuk mit is jelent most pontosan ez. Corni oda furdult a testvéréhez és számon kérte Niall, mire azt válaszolta, hogy ez lett volna a meglepink, hogy elvisz minket New Yorkba az új klipjuk forgatására. Nem akartam hinni a szememnek, először London most meg Amerika? Meghaltam és ez a mennyország, vagy egy nagyon jó álom.

Ezután Niall megmutatja a szobánkat és magunkra hagy kicsomagolni. Gyorsan kicsomagomtam mindent, majd egy másik bőröndbe bepakoltam a lényeges cuccaimat amit majd magammal viszek New Yorkba. Még most sem hiszem el, hogy én tényleg Amerikába fogok repülni majd, ez egy valóra vált álom lesz számomra, mindig is oda akartam elmenni, a városba ami sosem alszik.

Közben Niall felkiálltott, hogy vegyük át a fürdőruhánkat, gondolom be akarja pótolni azt a medencézést amit megzavart Dublinban.

Felvettem a kedvenc kék bikinimet, majd lesétáltam a lépcsőn, ahol Niall már ott várt félmeztelenük, mindig is ilyen kocka hasa volt? Hirtelen elindul velem szembe Niall és felkap a vállára, rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban.

- Niall engedj el, de azonnal. - sikítom, de nem használ és már is kikötöttünk a vízben. - Ezért most kinyírlak Niall James Horan. - kiálltom, majd lenyomom a víz alá.

Persze ezt nem hagytatta szó nélkül, megragadott és lerátott magával engem is. Mikor felkerültünk a víz felszínére elég férre érthető pozícióban voltunk, Niall keze a derekamon míg az én lábaim az ő dereka körül volt. Nevetést hallottunk mire oda kaptuk a fejünket és ki más lett volna mint Corni. Olyan piros lettem mint a paradicsom, és egyből elengedtem Niallt.

- Nem zavartam meg ugye semmit? - kérdezte kuncogva a barátnőm, majd leült a medence mellé. Ez rossz húzás volt, mert abban a pillanatban Niall berántotta a víz szegény barátnőmet.

Egy jó idejig még medencéztünk, majd lassan ki kellett szállni, ha el akartuk érni a járatunkat. Mind bementünk, majd elindultunk a konyhába valami vacsorát készíteni magunknak, a vacsora után mindenki felment a szobájába össze készülődni a nagy utra. Még egyszer átnéztem a bőröndömet, hogy mindent beraktam e ami kellhet nekem, és mivel mindent jónak láttam bezártam majd lecipeltem a lépcsőn az előcsarnokba ahol már megint csak ott volt Niall is.

- Mégegyszer nagyon szépen köszönöm, hogy én is eljöhettem veletek ide, és még New Yorkba is elviszel. - néztem rá hálásan. Sosem fogom ezt az élményt elfelejteni.

- Ezer örömmel bármikor.

Lassan Cornelia is lejött a lépcsőn a csomagjával és elindultunk a repülőtérre. Hál istennek a becsekkolás hamar megtörtént, majd felszálltunk a gépre. Mindenki elfoglata a saját helyét, majd a felszállás után én elvonultam a gondolataimba miközben a fülembe szólt a zene. 

Még most sem fogom fel igazán, hogy mi is történik velem, én a szürke kisegér egyszer csak New Yorkba repül, és egy híres bandával tölti a nyári szünetet. Ez számomra olyan hihetetlen dolog, bár be kell vallanom valamilyen szinten hiányzik apa, mert hát még is ő volt velem 19 évig. És bármennyit is bántott, akkor is szeretem, mert hát még is ő a családom. Anya 1 éves koromban hagyott el minket egy másik pasiért, vagyis apa így meséltem nekem régen. Remélem gondol néha rám, mert én nagyon sokat gondolok rá, főleg mikor lefekszek aludni, mindig azt kívánom bárcsak vissza jönne és elvinne magával. De valamilyen formában meg látni sem akarom, mert még is csak itt hagyott egyedül, se szó se beszéd nélkül csak lelépett, és sosem keresett meg. Még egy ostoba levelet sem kaptam tőle egyik szülinapomra sem, mintha nem is léteznék számára, és ez szomorúvá tesz engem. Néha tényleg azt hiszem, hogy én vagyok a hibás azért mert a szüleim szét mentek és apa ilyenné vált.

Egyszer csak észre vettem, hogy Corni valami fura mozdulatokat csinált, mint aki bármelyik pillanatban bepisilhet.

Az út további része eseménytelenül telt, majd lassan arra eszméltem fel, hogy leszálláshoz készülődünk. Leszálláskor megint egy kocsit várt ránk, ami elvitt egyenesen a hotelig. A hotelben midenki megkapta a szoba kulcsát, majd jó éjszakát kívánva mindenki elment a saját szobája felé. A szobám hát persze, hogy leghátul van a folyosón miért is ne lenne közelebb. 

Belépve leraktam az ágy elé a csomagomat majd kihalásztam belőle a kedvenc pizsimet, majd befeküdtem az ágyba. Annyira vártam már, hogy megkérkezzünk olyan fáradt vagyok már. Nem is kellett sok idő és már el is aludtam.

Hirtelen egy zajra ébredtem, olyan mintha valaki bejött volna a szobámba és keresztül esett volna a csomagomon.

- Francba, ki a tököm hagyta itt a táskáját. - tört ki valaki. Az éjjeli szekrényen álló lámpához nyúltam majd felkapcsoltam a lámpát. És kit láttak szemeim, egy vadidegen volt a szobámban.

- Takarodjon ki a szobámból maga perverz állat! - kiálltok fel ijedtemben.

- Egy, nem vagyok pervez csak ha megkérsz rá, másodszor ez az én szobám, szóval te mit keresel itt? - tápászkodott fel lassan az idegen, majd fogtam magát és befeküdt mellém az ágyba.

- Hívom a biztonsági őröket, ha most azonna nem hagyja el a szobámat.

- Shh... halkabban nagyon fáj a fejem. - majd hirtelen kinyitotta a szemét és a világ leszebb zöld szeme bámult rám, még a nevemet is elfelejtettem. Olyan gyorsan mozdult meg, hogy nem is láttam és már alatta is voltam. - Nézzenek csak oda, nem gondoltam volna, hogy még ajándékot is kapok. Legyüngy gyorsak és hangosak vagy inkább lassan és csöndesen szeretnéd?

- Te most komolyan le kurváztál engem? - kiálltok fel felháborodottan.

- Hát azért vagy itt nem? Hogy a kedvemre tegyél, ezt szokták csinálni a magadfajta lányok. - néz rám csábosan, majd elkezdett közeledni felém, mintha meg akarna csókolni. 

- Száj már le rólam végre, nem vagyok a kurvád! - kiálltok megint rá, de mintha itt se lennék, én meg fogtam magam és mint minden nő én is azt tettem amit a legjobbnak véltem, amilyen erősen csak tudtam felrántottam a lábamat és tökön térdeltem.

Az eredmény nem maradott el, kiálltva kapott a nemesebbik részére, én meg kihasználva az alkalmat kimásztam alóla és kifutottam a folyósóra egyenesen Niall szobájába. Bekopogtam hangosan, és csak reménykedni mertem, hogy nem jön utánam az a perverz alak.

- Igen? - nyitotta ki álmosan az ajtót Niall.

- Bocsi, hogy felébresztettelek, de valami perverv fazon bejött hozzám, és-és meg akart csókólni, mire én tököm térdeltem. - hadarom el a történetet.

Niallnek nem is kellett többet magyaráznom fogtam magát és elindult a szobám felé, majd hangosan kicsapta az ajtót. Azonban ott meg is állt hirtelen.

- Harry? Te mi a faszt csinálsz? Komolyan képes voltál rá mászni szegény lányra? - néz rá dühösen Niall. De honnan ismeri ezt a fazont? 

- Azt hittem Louis rendelte nekünk esti programnként, honnan kellett volna tudnom, hogy a te csajod? Legközelebb ne hagyd egyedül a szobámban.

- Ez a te szobád? Ez az én szobám. - mondom felháborodva.

- Nem szívem, ez az én szobám. - néz azokkal az igéző zöld szemeivel. 

- Így nem jutunk előrébb, Harry te részeg vagy holnap ezt megbeszéljük szépen, Emily két választásod van, vagy itt maradsz Harryvel, vagy velem alszol. Persze nem lesz semmi ott, ne hogy félre értsd csak alvás. - vörösödött el Niall. Ez aranyos.

- Veled alszom Niall, hozzá nem érek ehhez az alakhoz.

- Nekem nyolc. - válaszolta Harry, majd húzta is a lóbőrt.

Mi Niallel vissza mentünk a saját szobájába. Lefeküdtünk egymás mellé az ágyba, de valahogy egyikőnk sem tudok elaludni, olyan furcsa volt ez a szituáció. Valamikor az éjszaka közepén elaludhattunk, mert mikor fölébredtem már sütött a nap, és az egészben a legfurcsább, hogy teljesen össze voltunk gabalyodva Niallel.

2. Fejezet

Sziasztok!

Meg is érkezett a második rész is.

Jó olvasást!

Puszi

Fanni és Petra 

Cornelia Horan szemszöge

Meghökkenve ültem a medence partján és próbáltam megemészteni a kérdést, amit a bátyám az imént tett fel. Próbáltam összeszedni a gondolataimat és érveket gyűjteni, hogy miért menjek vele és miért nem. Egy egész nyarat vele tölthetnék Londonban és a mindennapjaim részévé válna ismét. Újra odabújhatnék hozzá, amikor rosszat álmodok, mint azelőtt mikor még nem ment el a tehetségkutatóba. Ráadásul pedig még a szüleink civakodását sem kellene hallgassam. Ők nem támogatták Niall jelentkezését a versenyre, az elköltözését pedig pláne nem, amit meg is értek, hiszen a 16 éves fiúk a karierje érdekében elhagyta őket. Azelőtt még minden rendben volt a házasságukkal is, de miután Niall elment ők folyamatosan egymás torkának estek. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem válnak el egymástól, de tudom, hogy még mindig szeretik egymást és képtelenek lennének a másik nélkül megélni. Az egyik helyi nagyvállalkozásnál dolgoznak és rengetegszer vannak úton különböző üzleti utak miatt. A gondolatmenetemből Niall érintése a karomon szakított ki. Kérdőn és egyben reménykedve nézett rám, látszott rajta, hogy bízik benne, hogy vele tartok. A legjobb pedig az egészben az, hogy még a legjobb barátnőm is velem tarthatna. Nem találtam érvet az mellett, hogy itthon maradjak. Nagyot nyeltem és szólásra nyitottam az ajkaimat, azonban Emily előbb szólalt meg.

- Hát nem is tudom Niall. Nem hagyhatom magára aput. – mondta.

- Részemről benne vagyok, de nem szeretném Emilyt itt hagyni. – sóhajtottam és láttam a bátyámon, hogy erősen gondolkodik valamin.

- Ha azt mondanám, hogy hetente küldök egy embert, hogy megnézze és néha bevásároljon neki, akkor hajlandó vagy te is velem tartani? – kérdezte reménykedve, miközben próbált elbűvölően mosolyogni.

- Nem kérhetek tőled ilyet, biztos annak az embernek lenne jobb dolga is mint egy alkoholistára vigyázni. – sóhajtott fel Emily.

- Ezt csak bízd rám Emily, te ne törődj semmivel, csak is magaddal. Mond csak mit akarsz? Velem jönni, vagy itthon maradni és életed végéig apuddal törődni. – hadarta Niall, de csak jót akar Emilynek.

- Itt akarok hagyni mindent, és vissza se akarok nézni többet. – mondta Emily.

- Akkor ezt meg is beszéltük. Intéztem egy magángépet, még ma éjjel Londonba lehetünk. Csomagoljatok be és indulhatunk is. – adta ki a parancsot Niall, mi pedig egyből felpattantunk.

 Emily elköszönt tőlünk és elindult hazafelé csomagolni. A szobámba előszedtem néhány bőröndömet és a ruháimat  összehajtogatva apránként mindent elcsomagoltam. Átöltöztem egy világos színű szűk szárú farmerba és egy sima halvány rózsaszín pólót vettem fel hozzá. Niall az ágyamon ülve figyelte a csomagolásomat, majd miután végeztem segítette őket levinni a bejárati ajtó elé. Elmondása szerint már megbeszélte a szüleinkkel, hogy szeretne magával vinni Londonba.  Amíg Emilyre vártunk leültünk a nappaliba, miközben az én drága bátyám egy szendvicset majszolt. A gondolataim pedig akörül forogtak, hogy a barátai vajon kedvelni fognak-e vagy milyen lesz velük egy házban együtt élni. Niall észrevette rajtam, hogy nagyon a gondolataimba mélyedtem.

- Minden oké? Valami miatt aggódsz látom rajtad, ne is próbáld letagadni. Ismerlek téged akár a rosszpénzt. – kérdezte aggódva. Az alsó ajkamat beharaptam mielőtt válaszoltam volna.

- Azon gondolkodtam, hogy mit fognak szólni a srácok, hogy csak úgy odaviszel, és hogy kedvelni fognak-e. – mondtam, miközben a pólóm alját gyűrögettem. Niall hangosan nevetni kezdett, amit nem igazán tudtam most értelmezni, hogy ebben mégis mi annyira mulatságos számára. Pár percig még jókat kacagott mielőtt megszólalt volna. A karomat összefontam a mellem alatt és morcosan néztem rá, akár csak kiskorunkban.

- Cornelia ha tudnád mennyire várják már, hogy találkozhassanak már veled és ne csak a telefonomban lévő képeken láthassanak. Butaság ezen aggódnod, hogy nem fognak kedvelni. Hidd el nekem, hogy imádni fognak és te is őket. Mindegyikükkel nagyon jól fogsz kijönni. – nyugtatott meg és az ölébe húzott és megölelt.

Közben a telefonom egy sms-t jelzett amit Emily küldött, amiben az állt, hogy az apukája megtámadta és kint ül a ház előtt. Niall a vállam felett átleset és ő is elolvasta az üzenetet. Azonnal felpattantam és a torkomban egy gombóc ült. Elindultunk a felhajtó felé, ahol Niall autója parkolt. A csomagjaimat gyorsan bedobta a csomagtartóba és kocogva bepattant a kocsiba. Bekötötte a biztonsági övét és amilyen gyorsan csak tudott Emilyék háza felé hajtott. Nem telt el sok idő mire hirtelen lefékezve megérkeztünk. Emily ott ült a járdán és zokogott. Mindketten kipattantunk és mellé guggoltunk és nyugtatgatni kezdtük. Niall dühösen szitkozódni kezdett és nem igazán tudtuk volna lenyugtatni. Megkérdeztem tőle, hogy hol a csomagja, mire azt válaszolta nehézkesen a zokogása közepette, hogy bent az ajtónál. Niall mély lélegzetet vett és elindult érte befelé. Pár másodperc múlva vissza is tért, majd a csomagokat betette a csomagjaim mellé. Emilyt óvatosan felemelte a karjaiba és a hátsó ülésre tette. Beültem én is  és igyekeztem lenyugtatni Emilyt. Niall a repülőtér felé hajtott. A megérkezésünk után pár perccel Niall a karjaiba vette Emilyt és úgy indult el vele a magángép felé. Csendesen lépkedtem mellette, mögöttünk pedig pár méterre lemaradva a csomagjainkat hozták. Amikor felértünk a gépre Niall lefektette Emilyt egy ágyra a gép egyik szobájában. Én addig a telefonom társaságával leültem az egyik kényelmes ülésre az ablak mellé és elindítottam a lejátszási listámat és néztem ahogy a gép lassan felemelkedik a földről és a levegőbe száll. Néztem a várost távolodó alakját, végül pedig már csak a felhőket szemléltem, majd azon kaptam magam, hogy izgatottan vártam, hogy megérkezzünk Anglia fővárosába, Londonba. 

Emily Knight szemszöge

Én csak a szememet meresztettem a kérdés hallatán. Még fel sem fogtam mit mondott Niall, menjünk vele ki Londonba? Hagyjam itt az apámat a gondjaival? Nem hagyhatom itt, még egy rohadt csekket sem tud befizetni, amióta az eszemet tudom, mindig is én fizettem be a csekkeket. Örülök, ha néha engem felismer, mondjuk ez mind attól függ mennyi alkohol van már benne, reggelente még tudja ki vagyok, délutánként meg már egy hülye liba vagyok aki miatt soha nem lehet már boldog. Ilyenkor nagyon szeretném vissza kapni anyut, mert tudom, hogy ha ő itt lenne akkor apu boldog lenne és olyanok lehetnénk mint egy normális család, és nem nekem kéne mindenről gondoskodni, eljárhatnék esténként bulizni, és nem apa után takarítani, ha éppen vissza köszön az aznapi Jack Daniels.

- Hát nem is tudom Niall. Nem hagyhatom magára aput. – mondom beletörődve. Mit fogok csinálni egyedül Corni nélkül? 

- Részemről benne vagyok, de nem szeretném Emilyt itt hagyni. – mondta Corni. Ez kedves tőle, de nem szeretném, hogy miattam ne tudja a nyarat a testvérével tölteni.

- Ha azt mondanám, hogy hetente küldök egy embert, hogy megnézze és néha bevásároljon neki, akkor hajlandó vagy te is velem tartani? – kérdezte Niall reménykedve, miközben próbált elbűvölően mosolyogni.

- Nem kérhetek tőled ilyet, biztos annak az embernek lenne jobb dolga is mint egy alkoholistára vigyázni. - Nem kérhetek tőled ilyet, biztos annak az embernek lenne jobb dolga is mint egy alkoholistára vigyázni. – sóhajtom.  sóhajtom.

- Ezt csak bízd rám Emily, te ne törődj semmivel, csak is magaddal. Mond csak mit akarsz? Velem jönni, vagy itthon maradni és életed végéig apuddal törődni. – néz rám Niall.

- Itt akarok hagyni mindent, és vissza se akarok nézni többet. – váloszolok őszíntén.

- Akkor ezt meg is beszéltük, intéztem egy magángépet, még ma éjjel Londonban lehetünk. Csomagoljatok be, és indulhatunk is. – mondja Niall.

- Akkor kb. 1 óra és itt vagyok. – mondom sietve.

Elköszönök mindenkitől, és elindulok haza felé. El sem hiszem, hogy végre itt hagyhatom ezt a helyet, mindig is erre vágytam és most végre megadatott a pillanat, hogy ez valóra is válljon. Még szerencse, hogy nem lakok annyira messze Corniéktól. Amint haza érek, egyből megcsap a tömény alkohol szag, apa ma egész korán kezdte.

- Szia apa, megjöttem. – kiálltok be a nappaliba.

- Hol voltál ilyen sokáig te hülye liba? Elfogyott a pia, menj vegyél még. – kiállt vissza. Bemegyek a nappaliba és az a látvány fogad, hogy apám csupaszon fekszik a földön, a saját hányásában.

- Jézus apa, nem volt már elég? Nézd már meg, hogy nézel ki, a saját hányásodban vagy.

- Ne feleselj velem, te hülye kurva. Az egész a te hibád, ha nem születtél volna meg, még most is boldog lehetnék, de neked mindent el kellett rontanod azzal, hogy megszülettél. – mondja apám. Mint mindig most is nagyon fáj amit mond, de tudom hogy nem gondolja komolyan, csak a pia beszél belőle.

- Elmegyek apa, itt hagylak, én ezt már nem bírom tovább nézni, ahogy tönkre teszed magad. Csak nézd meg magad, még arra sem vagy képes, hogy a WC-be hányj. Undorító vagy.

Berohanok a szobámba, fogok egy bőröndőt és minden cuccomat amit csak találok beledobálok. Sietek, ne hogy apám bejöjjön ide és még nagyobb cirkusz legyen, volt már hogy megütött engem. Corninak nem mertem elmondani, azt hazudtam hogy elestem.

Sajnos nem voltam elég gyors, a bejárati ajtóban utol ért apa, és már csak azt vettem észre, hogy elkapja a hajamat és egy hatalmas pofont kapok tőle, majd elterültem a földön. Még egyszer belém rúgott, és mintha mi sem történt volna vissza ment a nappaliba. Percegik nem bírtam felállni, csak a levegőt kapkodtam, de olyan érzés volt mintha egy tonnás jármű lenne a tüdőmön. Csak reménykedni tudtam, hogy nem jön vissza apa, eddig még nem volt erre példa, ütött már meg de ilyen komolyan még soshasem.

Nagy nehézségek árán kikúsztam az ajtón, és amikor megpróbáltam felállni, olyan fájdalom sugárzott végig rajtam, hogy összegörnyedve terültem el a járdán. Percek teltek el, mire úgy éreztem hogy talán már megmozdulhatok. Szép lassan felültem, majd átkaroltam a lábamat, és szabad folyást engedtem a könnyeimnek.

Tudtam, hogy így semmi képpen sem fogok tudni át menni Corniékhoz, de azt sem akarom, hogy így lássanak meg, mert akkor rá jönnek mit tett velem apa és azt nem akarom, de itt se akarok maradni. Döntésre jutottam, elővettem a telefonomat és írtam egy üzenetet Corninak.

Míg vártam rájuk, próbáltam nem elhányni magam, úgy éreztem sosem érnek már ide. Hirtelen meghallottam, egy kocsi fékezését, felnézve láttam hogy Corni és Niall szaladnak felém.

- Jézusom, mi történt veled? – nézett rám aggódva Corni, próbáltam elmesélni nekem, de annyira sírtam hogy képtelen voltam megszólalni is.

- Kinyírom azt a rohadékot! – kiálltott fel Niall, mire nyögve elkaptam a karját és megráztam a fejem. Nem érdemes foglalkozni vele, ilyenkor nem önmaga.

- Hol a csomagod? – kérdezi Corni.

- Az ajtóban. – nyögöm ki nagy nehezen, két sírásroham között.

Niall oda megy, felkapja majd bedobja a kocsi csomagtartójába, utána vissza jön értem és amilyen óvatosan csak tud felemel és berak a kocsi hátsó ülésére. Görnyedve fekszem el, és még most sem tudom abba hagyni a sírást, közben Corni próbál vígasztalni, de nem használ. Úgy érzem magam, mint aki teljesen össze tört, ezek után képtelen lennék vissza térni ide, abba a házba.

Niall egyenesen a repülőtérre hajtott, majd ott kivett a kocsiból és a karjaiban vitt fel a gépre. Mint felvitt a repülőre egyből a külön szobát célozta meg, majd lefektett oda az ágyra.

Már épp fel akart állni, de nem akartam egyedül maradni, így megfogtam a kezét.

- M-maradj még itt egy k-kicsit. Nem akarok egyedül lenni. – könyörgök.

- Shh..., itt maradok. – mondta Niall, majd befeküdt az ágyba, én meg szorosan bújtam hozzá.

Hallkan énekelni kezdett nekem, miközben a hajamat simogatta. Lassan éreztem, hogy kezdek megnyugodni és egyre álmosabb vagyok, míg végül elaludtam Niall karjai között.

1 Fejezet

Sziasztok! 

Amint láthatjátok újrakezdtük a blog írását, az összes rész letörlésével kezdve és amint észrevehetitek új designt is kapott a blog, ahogy új előzetest is.

Reméljük tetszeni fog a történet!

Jó olvasást!

Puszi 

Fanni és Petra

Cornelia Horan

Utolsó iskolai nap, ami azt jelentette, hogy végre eljött a várva várt szünidő a főiskola előtt. A percek valóságosan csigalassúsággal teltek. A karommal megtámasztottam az államat, hogy a fejem ne billenjen előre az álmosságtól. A másik kezemmel a combomon doboltam, hogy a percek gyorsabban teljenek, de ez sem segített sokat. A lelki szemeim előtt már a medence mellé képzeltem magam, ahogy a lábamat a medence hűvös vízébe lógatom, miközben a Nap meleg sugarai a bőrömet simogatják. Ráadásképpen pedig egy finom ízletes házilag készített koktélt szürcsölgetek. Azonban rá kellett jönnöm, hogy ez sem sokat segít, mivel csak még inkább vágyódom innen kifelé, méghozzá vissza se tekintve erre az átkozott épületre. Ha tehetem soha többet nem lépem át ennek az épületnek a küszöbét sem. A gimnázium maga a kínszenvedés egy olyasfajta lánynak, mint amilyen én is vagyok. A sok kétszínű embert ki nem állhattam, mert mielőtt a testvérem elment volna a tehetségkutatóba és felfedezték volna előtte folytonos piszkálódások középpontjában álltam. Miután pedig a napjaink egyik leghíresebb bandájának a tagja lett a bátyám és világszerte rajongókra tett szert és beutazta a földet, azóta örökösen jó pofiznak velem. Egyetlen egy igaz barátom van Emily Knight, akit már óvodás korom óta a legjobb barátnőm. Miután a bátyám Niall Londonba költözött a munkája miatt nagyon magam alatt voltam, hiszen azelőtt elválaszthatatlan testvérek voltunk. Ő volt az én nagy és erős bátyám, aki mindig vigyázott rám. Utána Emilyel a barátságunk még szorosabbra fonódott, mint előtte. Onnantól kezdve csak rá számíthattam, amikor a szüleim örökös vitái elől el akartam menekülni otthonról. Az óra lassan az utolsó perchez érkezett, amitől az egész terem egyszerre egy személyként kezdett visszaszámolni. Hatalmas zsivaj töltötte be a termet, amikor a csengő hangja a tanév végét jelezte. Izgatottan indultam el a kijárat fele és a gondolataim ismét a medence partján kötöttek ki. Közben dobtam egy üzenetet Emilynek, hogy a kedvenc kávézónk előtt várom. Nem igazán tartjuk a kapcsolatot Niallel, amióta engem itt hagyott és ő éli a menő életét a barátaival Londonban. Amikor elköltözött zokogtam, de nem voltam képes őt visszatartani az álmai elérésében. A barátaival vettek egy hatalmas villát, ahol mind együtt élnek. Nem találkoztam még a barátaival, hiszen ő maga sem sűrűn jár haza. Haragszom rá, hogy nagy ritkán veszi csak a fáradtságot, hogy visszaírjon vagy felhívjon telefonon. Hamarosan meg is érkeztem a kedvenc kávézónkhoz és mivel még Emilynek 5 perc mire ideér addig helyet foglaltam a terasz egyik barátságos zugában. Várakozás közben pedig megrendeltem a szokásos italunkat. Lassan megpillantottam Emily alakját, amint a kávézó teraszára lépett megérkezett  még mielőtt  az italunkat kihozták volna. Emily egy hatalmas öleléssel üdvözölt.

- Szia Emily! Milyen volt a napod?- üdvözöltem, miután helyet foglaltunk.

- Borzalmas volt, azt hittem sosem lesz vége a napnak. Ja és a nap fénypontja, Kevin úgy gondoltam mégsem akar komoly kapcsolatot ezért dobott. Na és neked milyen napod volt? – kérdezte, de én kissé sokkos idegállapotba kerültem a hallottak után.

- Hogy micsoda? – fakadtam ki értetlenül. – Hogy csinálhatott ilyet? Mégis mit gondolt, oké nyilván nem gondolkodik, mert egy barom és még nem tudja milyen kincset hagyott kicsúszni a karmai közül. Esküszöm, találkozzak vele és letépem azt a rohadt férfiasságát. – a szitkozódásomat a pincér szakította meg, amikor kihozta az italainkat.

- Hát ez van, úgy látszik nekem sosincs sikerem a férfi választás terén, de megfogadom, hogy ezentúl sosem esek bele hasonló fiúba. Sőt lehet nem is kell nekem férfi, csak a baj van velük, jobb egyedül a szingli lét. – nevetett fel a barna hajú barátnőm.

- Van benne valami, de ha meglátom valahol, akkor velem gyűlik meg a baja. – morogtam miközben belekortyoltam a kávémba. – Egyébként van egy remek ötletem. Most hogy megszabadultál ettől a félkegyelműtől átjöhetnél hozzánk és medencézhetnénk és sütkérezhetnénk egyet ebben a szép napsütéses időben, egy jó kis koktél társaságában. – lelkesedtem és a tenyereimet összecsaptam.

- Ez egy nagyon jó ötlet. Menjünk, és rúgjunk be. – mosolygott miközben a kávéját kortyolgatta.

Miután megittuk a kávét hívtam egy taxit a kávézó elé, amíg én telefonáltam Emily bement és kifizette a kávékat. Lassan megérkezett a taxi, lediktáltam a címemet és a hátsó ülésen kényelmesen elhelyezkedtünk. Útközben folyamatosan fecsegtünk így az út hamar eltelt és a házunk előtt találtuk magunkat. Kifizetem a fuvar árát, majd felvonultunk a szobámba és átöltözünk bikinibe. Majd amíg én bekevertem a koktélokat, Emily helyet foglalt a medence partján. Kivittem a koktélt és leültem én is a medence partjára a lábamat pedig a hűvös vízbe lógattam. Koccintottunk egyet, majd lassan kortyolgatni kezdtük a koktélt. Lassacskán beszélgetni kezdtünk, Emily megdicsérte a mixer tudásomat.  Emilyvel egy beszélgetés közepette voltunk, amikor egy hang szólalt meg a terasz ajtó felöl.

- Én is kaphatok ebből a finomságból? – kérdezte, mire mi odakaptuk a fejünket.

 Nem hittem a szememnek, amikor megpillantottam azt az ismerős szőke hajkoronát. Az arcomra hatalmas mosoly kúszott és felpattantam a földről és egyenesen felé kezdtem rohanni. Ő is megindult felém, de a füves rész felé sietett, hogy majd puhára érkezzünk, ha esetleg nekifutásból fellökném. Ez pedig sajnos be is következett. Erősen csapódtam neki, miközben a lábaimat a dereka köré fontam a karommal pedig a nyakába kapaszkodtam. Azonban sajnos nem bírta a lendületemet és hangosan nevetve terültünk ki a füvön. Niall pár perc elteltével levakart magáról, majd a kedves barátnőmet is átölelte üdvözlésképpen.  Talpra ugrottam és szökdécselve visszamentem a medence partjához és belekortyoltam az italomba. Niall és Emily is csatlakozott hozzám, majd Niall óvatosan kivette a kezemből az italomat és bátran beleivott. Az arca azonban eltorzult egy pillanatra, amikor megérezte benne az alkohol mennyiségét.

- Ez meg mégis mi a fene? – szörnyülködött és kérdőn nézett rám. Én csak egyszerűen megvontam a vállam. Megrázta a fejét és új témába kezdett. Azonban Emily félbeszakította szerencsémre. Már csak az hiányozna, ha most kezdené el az észt osztani az alkohol káros hatásairól.

- Na és mi járatban vagy Niall? – kérdezte érdeklődve Emily. Ez a kérdés pedig már bennem is motoszkált.

- Tényleg mi járatban vagy erre? Na, nem mintha nem örülnék neked, de nem szoktál csak így váratlanul betoppanni ide. – mondtam szemrehányásképpen.

- Azért jöttem, hogy megkérdezzelek titeket, hogy az idei nyarat nincs-e kedvetek velem és a barátaimmal tölteni Londonban? – kérdezte, az arcomra pedig a döbbenet ült ki.

Emily Knight szemszöge

Tik-tak-tik-tak. Egész nap azt a rohadt órát nézem, de mintha nem akarna telni az idő, szinte olyan, mintha gúnyolódna rajtam, hogy te aztán biztos nem hagyod el ezt az iskolát soha. Azt hinné az ember, hogy így az iskola utolsó napján gyorsan eltelik majd az idő, de nem…

Már alig várom, hogy itt hagyhassam ezt a lepratelepet és főiskolára mehessek, minél messzebb ettől a helytől, távol vadidegen emberek között, akik nem ismernek engem, és én sem őket. Mindig is Amerikába vágytam, New Yorkba a városba ami sosem alszik, imádnám azt a helyet, pont nekem való hely lenne. De ez mind csak álom marad egy olyan valaki számára, mint én egy szürke kisegér vagyok, csupán aki még Dublint sem hagyta el soha. Még nagyon barátaim sincsenek, csak egy igaz barátom van, akit még óvodában ismertem meg. Cornelia Horan. Elválaszthatatlanok vagyunk, szinte olyan mintha a testvérem lenne, nem csinálunk egymás nélkül semmit sem. És azóta, hogy a testvére híres lett még szorosabb lett a kapcsolatunk egymással. Emlékszem mi hárman elválaszthatatlanok voltunk. Minden őrültséget kipróbáltunk, emlékszem egyszer még a szomszédhoz is belopództunk meggyet enni, sajnos rajta kapott és utána egy hétig nem mehettem át Corniékhoz.

Tudom, hogy nem boldog azóta, hogy Niall itt hagyta őt egyedül a szülőkkel. Én nyújtottam támaszt neki a nehéz napokon, és ez vissza is így volt, ha én voltam rossz passzban, akkor Corni nyújtott nekem támaszt.

Ezért is várom már, hogy vége legyen az iskolában, mert végre találkozhatok vele egy jó kávé mellett és elmesélhetem neki, hogy milyen egy borzalmas nap is a mai. Ugyan is a drágalátos barátom pont most találta ki, hogy neki nyárra még sem kell egy komoly kapcsolat így 2 év után dobott. Képes volt azért szakítani velem, mert ő még nem áll készen egy komoly kapcsolatra, más szóval más lányokat is meg akar a nyár folyamán döngetni. Undorító az ilyen ember, jobb is, hogy szétmentünk, pedig azt hittem Kevin más lesz, hogy talán ő az igazi, de mint mindig nagyon mellé nyúltam. Valahogy mindig az ilyen hülyéket fogom ki, sosem a normálisokat. Megfogadom, hogy soha többet nem jövök össze ilyen fazonokkal. SOHA!

Merengésebből az iskolai csöngő rángatott ki. Végre vége ennek az istenverte iskolának, ideje volt már. A gimi szívás az egyszer biztos. Összeszedtem a cuccomat és a táskámat a vállamra vetve mentem ki a már üres osztályteremből. Néhányan elköszöntek és jó nyaralást kívántak, míg a többség keresztülnézett rajtam. Nem is baj, úgy is most látom őket utoljára.

Éreztem, hogy rezeg a telefon a zsebemben, benyúltam érte. Egy SMS érkezett Cornitól. A kedvenc kávézónk előtt vár majd, ideje nekem is elindulnom. Visszaírtam, hogy most indulok, kb. 5 perc és ott vagyok.

Mire oda értem már Corni ott volt, oda mentem hozzá és egy nagy ölelésben részesítettem, majd leültem vele szemben.

- Szia Emily, milyen volt a napod? – kérdezni Corni.

- Borzalmas volt, azt hittem sosem lesz vége a napnak. Ja és a nap fénypontja, Kevin úgy gondoltam mégsem akar komoly kapcsolatot ezért dobott. Na és neked milyen napod volt? – kérdezek vissza.

- Hogy micsoda? – fakadt ki. – Hogy csinálhatott ilyet? Mégis mit gondolt, iké nyilván nem gondolkodik, mert egy barom és még nem tudja milyen kincset hagyott kicsúszni a karmai közül. Esküszöm, találkozzak vele és letépem azt a rohadt férfiasságát. – a szitkozódást a pincér zavarta meg mikor kihozta az italainkat.

- Hát ez van, úgy látszik nekem sosincs sikerem a férfi választás terén, de megfogadom, hogy ezentúl sosem esek bele hasonló fiúba. Sőt lehet nem is kell nekem férfi, csak a baj van velük, jobb egyedül a szingli lét. – nevetek fel. Hogy erre még miért nem gondoltam.

- Van benne valami, de ha meglátom valahol, akkor velem gyűlik meg a baja. – morogta miközben belekortyolt a kávéba. – Egyébként van egy remek ötletem. Most, hogy megszabadultál ettől a félkegyelműtől átjöhetnél hozzánk és medencézhetnénk és sütkérezhetnénk egyet ebben a szép napsütéses időben, egy jó kis koktél társaságában. – lelkesedett fel Corni.

- Ez egy nagyon jó ötlet. Menjünk, és rúgjunk be. – mosolyogtam miközben a kávémat szűrcsöltem.

Miután megittuk a kávét, bementem kifizetni, míg Corni megrendelte a taxit. Mikor megjött a taxi beültünk, és Corni megadta a címét. Útközben be nem állt a szánk, így hamar eltelt az út. Corni kifizette a taxit, majd bementünk és átöltöztünk bikinibe, még jó hogy tartok itt, utána kiültem a medencéhez és vártam, hogy Corni hozza végre a jó kis koktélt. Majd megjelent Corni az italokkal és mellém ült, és együtt lógattuk a lábunkat a medencébe.

- Isteni lett a koktél Corni. – mondtam.

- Köszi.

Éppen egy beszélgetés közepette voltunk, amikor egy hang szólalt meg a teraszajtó felől.

- Én is kaphatok belőle? – kérdezte valaki a hátunk mögül mire hátra kaptuk a fejünket. Niall állt az ajtóban.

Nem akartam hinni a szememnek, hogy tényleg itt van. Mire feleszméltem azt vettem észre, hogy barátnőm eszeveszett tempóban rohan Niall felé majd nevetve terülnek el a fűben, amin persze én is jót nevettem. Miután nagy nehezen föltápászkodtak, boldogan megyek oda megölelni Niallt.

- Hiányoztál Niall.

- Te is nekem Emily.

Visszaültünk a medence mellé, majd csak azt veszem észre, hogy Niall prüszköl mikor megérezte az alkoholt a koktélban. Jót nevettünk ezen Cornival.

- Na és mi járatban vagy Niall? – kérdezem. Azóta kíváncsi vagyok, vajon mit akarhat.

- Tényleg mi járatban vagy erre? Na, nem mintha nem örülnék neked, de nem szoktál csak így   váratlanul betoppanni ide. – mondja Corni.

- Azért jöttem, hogy megkérdezzelek titeket, hogy az idei nyarat nincs-e kedvetek velem és a barátaimmal tölteni Londonban? – kérdezte Niall, amire nem kicsit lepődtem meg.